ÉRTELMEZZÜK A BIBLIÁT

...
Kedves olvasó!

Ne gondold azt, hogy most külön meg akarom magyarázni a Bibliát, ezt már sokan megtették, főleg olyankor, amikor különböző anyagi érdekek miatt új vallást próbáltak létre hozni. Az biztos, hogy mindent felhasználtak annak érdekében, hogy az sikeres legyen, nem válogatva az eszközökben sem. Az emberek hiszékenységét, és a spirituális gondolkodásukat kihasználva próbálták/próbálják félrevezetni Őket.

Az én célom nem egy új vallás létrehozása misztikus magyarázatokkal, hanem valódi tényekkel próbálom alátámasztani a különböző bibliai gondolatokat. Nem fogom betűről betűre értelmezni a Bibliát, hanem csak a fotos és tanulságos igazságokat elemezzük, ahogyan az eddig olvasottakból is láttad. Bár az ember hajlamos a vitákra, mégis úgy gondolom, hogy a megfelelő kézzelfogható tényekkel alátámasztott kijelentések megcáfolhatatlanok, vagyis semmilyen felfoghatatlan dologról nem fog szó esni.

Ha magát a Bibliát nézzük először is tudnunk kell, hogy valójában miről is szól. A Biblia két részből áll ó-szövetségből és új-szövetségből. Az ó-szövetség az izraeliták eredetéről és a zsidóság történelméről szól i. e. 443-ig. A teremtés könyvéből láthatjuk, honnan indultak el, amit úgy mutat be, mintha az embert itt hozta volna létre „Isten”

...

1Mózes 2:10-14.; „Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala. Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.”

Valójában ez az a folyóvölgy, ahonnan egy néptörzs elindult „Ábrahám” vezetésével, hogy újterületet keressen magának. Ábrahám a sémi törzs leszármazottja, nomád és félnomád pásztorkodó életmódban éltek és erről a Biblia is tesz említést, 1Mózes 13:5-8.; Lótnak is pedig a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

Az igazság az, hogy Ábrahám a népével nem otthagyta a jólétet, hanem menekült Mezopotámiából, mert egy erősebb és harciasabb nép elűzte őket. Sajnos elég sokáig valamelyik nép fennhatósága alá voltak rendelve, amíg elég erősek nem lettek, hogy saját hazát teremtsenek. Ez alatt az idő alatt nagyon feldühödött néppé váltak és az új otthont hatalmas mészárlással szerezték meg. Majd létrehozták az akkori legújabb vallást és megalapították az egy istenhitet, amivel egyben fedezték a vérszomjasságukat.

Megjegyezném, hogy a történelem folyamán nem csak az izraeliták voltak kegyetlenek, mert akár melyik nép hódítani akart, vagy egy nép felett megszerezni a hatalmat az mindig mészárlással végződött, és ez így van napjainkban is.

Most akkor kezdjük értelmezni a Bibliát!

A teremtés könyvéből az Éden kertjének a helyszínéről már megállapítottuk az előbbi írásokból, hogy az nem lehetett ott, mert azok a folyók, amik ott megvannak jelölve a bibliai özönvíz előtt még nem létezhettek. Emlékeztetőül: 1 Mózes 2:10-14;

Az 1 Mózes 2:16,17; „És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.” szerint olyan parancsot adott az embernek, amivel valójában megfosztotta az önálló gondolkodástól, pedig a jó és rossz tudásra szükség van pont azért, hogy az ember megtudja különböztetni a jót a rossztól. A vallások ezt úgy magyarázzák, hogy ez a parancs az ember engedelmességét követelte meg. Valójában itt nem a tudásról volt szó, hanem a parancs után rögtön ott volt a csapda is, ahol a bűntudat miatt az ember kiszolgáltatottá vált.

Az 1 Mózes 2:19; „És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.” Ez az elgondolás most is igaz. Most is az ember maga nevezi el az állatokat. Most is jönnek létre új élőlények, amiknek nevet kell adni, hogy meg lehessen különböztetni őket.

1Mózes 3:6,7; „És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított azért annak gyümölcséből és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett. És megnyíltak mindkettőjüknek szemei s észrevették, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatnak azért össze, és körülkötötték velük magukak.”

Közmondás: Hiszem, ha látom! Nem elég, ha látunk, vagy hallunk valamit. Meg kell győződnünk róla, hogy ehető és emészthető is egy dolog mielőtt döntünk valamiről, mert nem biztos, hogy lesz időnk változtatni, és a rossz döntés akár az életünkbe is kerülhet.

1Mózes 4:3-5; „Az idő multával pedig, Káin ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekintet az Úr Ábelre és az õ ajándékára. Káinra pedig és az õ ajándékára nem tekintet, miért is Káin haragra gerjedve és fejét lecsüggesztette.”

Ha belegondolunk az 1János 4:12 szerint: „Az Istent soha senki nem látta”, akkor Káin sem láthatta, így azt sem látta, hogy nézett az ajándékokra. Azt viszont látta, hogy Ábel mit vitt oda. Mit gondolhatott? Szerintem azt, hogy mit dicsekszik Ábel, hiszen nem sokat tett azért az ajándékért, szemben az Ő nehéz fizikai munkával megtermelt dolgaiért. Igen, megítélte, lenézte, de legfőképpen megirigyelte Ábelt, ezért gerjedt haragra.

Tanulság: soha ne becsüljük alá a másik embert, mert az is csak a békétlenséget idézheti elő.

1Mózes 22:1,2; „És történt ezeknek után, az Isten megkísértette Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felelt: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, a melyet mondok néked.”

Itt az első eset, ahol a Biblia szerint leghatalmasabb intelligencia abszolút lojalitást követel meg egy emberi teremtménytől, Ábrahámtól. Majd az utolsó pillanatban megállítja egy olyan „Isten”, aki később egész népeket irtat ki, ahol még a csecsemőknek sem kegyelmez, sőt Sault is megbünteti, mert nem tudja teljesen végrehajtani az ítéletet. Nagyon kilóg a lóláb, hogy ez egyáltalán nem isteni gondolkodás, hanem igen is kegyetlen hatalomra törekvő emberi gondolatokból fakadt.

vissza a tetejére

...
Sipos Gyula
A weboldal szerkesztője

Itt találod az új videókat, zenéket, dalokat, cikkeket és híreket.

Ha kérdéseid vannak?

Vedd fel velem a kapcsolatot a lenti címen
e-mail

Kövess engem