A BIBLIAI ALAPELVEI

Azok a bibliai alapelvek, amelyek bekerültek az Írásokba, valójában már jóval előbb ismertek voltak, mielőtt a mózesi törvényekbe leírták. Szükség volt is rá, hogy az összes igazság benne legyen a Bibliába a hatalom fenntartása érdekében. Most, hogy az ember a korunkig eljutott, még fontosabb lenne, hogy meg is értse ezeket az igazságos alapelveket. Sajnos korunk technikai fejlődése sokkal gyorsabban halad, mint a szellemi gondolkodás. Itt az ideje, hogy most már ezt is bepótoljuk, mert különben valóban a vég felé haladunk, aminek az eredménye, az ember a kipusztulása lehet, akár háború nélkül is. Bizonyos szempontból a vallások és a hozzá tartozó írások, még akkor is, ha azok a hatalmi törekvések miatt jöttek létre, hasznos volt az emberiség számára. Ezeket az értékeket most tényleg felhasználhatjuk a gondolkodásunk megjobbítására.

Nézzük, miről is lesz szó!

A Bibliai alapelvek olyan alapvető igazságok és tanítások, amelyek a Biblia szövegein alapulnak. Ha elfogadjuk ezeket az alapelveket, mélyebben megértjük az írások üzenetét.

Néhány fontos bibliai alapelv közé tartozik:

1. A Biblia természetes értelmezése: A Biblia szavait a maguk logikai jelentésében kell értelmeznünk. Nem szabad túlkomplikálni azokat vagy misztikusan elferdíteni. Az egyes történetek és tanítások értelmezése során, figyelembe kell venni a szövegösszefüggéseket és a nyelvi hátteret, a környezetében lévő információk és tényezők alapján.
2. A tiszta írás logikája: A Biblia tanításának nem lehet más értelmezése, mint az emberi szellem tiszta gondolatai. Ezért a Biblia szövegeit nem szabad összekeverni más filozófiákkal vagy világnézetekkel.
3. Műfajok megértése: A Biblia különböző műfajokat tartalmaz, például történeteket, „prófétai könyveket”, leveleket stb. Fontos megérteni az adott részlet műfaját, hogy helyesen értelmezhessük azt.
4. Gondos megfigyelés: Minden apró részlet, kifejezés és mozzanat fontos a Biblia olvasása során. A figyelmes megfigyelés segít a mélyebb megértéshez jutni.

Ezek az alapelvek segítenek abban, hogy a Biblia tanításai ne csak szavak legyenek, hanem a teljes életünk részeivé váljanak. A Bibliai alapelvek irányt mutathatnak az életünk formálásában.

Miben különböznek az alapelvek a törvényektől?

Az alapelvek a törvények alapjai. Szabályok, melyek többnyire meghatározottak, talán csak egy bizonyos időre vagy helyzetre érvényesek, az alapelvek azonban nincsenek időhöz kötve.

Zsoltárok 119:111; „Magamévá tettem emlékeztetőidet időtlen időkre, Mert azok az én szívemnek ujjongó öröme”. Ez a bibliavers arra figyelmeztet, hogy a fennmaradásunk érdekében az élethez szükséges alapelveket örökre be kell vésnünk az elménkbe, és folyamatosan tovább kell adnunk minden következő generációnak, akkor boldogok lesznek az emberek, és egyszer talán akár „örökké élhetnek” is.

Az első alapelv a legfontosabb parancsolat, mely meghatározza az összes törvényt.

Máté 22:37-40; „Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. Persze itt egyből két parancsot fogalmaz meg nekünk a Biblia, de az első arra buzdít bennünket, mint az előző versben olvastuk, hogy „Magamévá tettem”, amit „teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” kell elfogadnunk, amit át is kell adnunk. A szeretet sajnos nem magától van az emberben, nem úgy születünk, hogy szeretünk. Az anya és a gyermek közötti ragaszkodás az nem szeretet, hanem ösztön, de a másokhoz való ragaszkodás az lehet félelemből, vagy a test kívánságából. A szeretetet viszont tanulni kell, és ha megtanultad, akkor azt feltétel nélkül kell gyakorolni. Ez vonatkozik a másodikra is, ha a másik embert nem tanulod meg szeretni, akkor tisztelni sem tudod sem az embert, sem az életet.

A 10 parancsolat

Bár a 10 parancsolatot felül írják az előbbi bibliaversek, de nem árt, ha részletesen is foglalkozunk vele, és folyamatosan emlékeztetjük magunkat a helyes irányelvekre. A Bibliában Jézus elmondta a főparancsot, de mégis nagyon sok példával magyarázta, hogyan gondolkodjunk helyesen.

2Mózes 20:1-17; És szólt Isten mindezeket az igéket, mondván: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” Ez a bibliavers az akkori zsidóságot figyelmezteti, hogy kinek köszönhetik a szabadságukat, de egyben meghatározta azt is, persze csak jelképesen, hogy „ki uralkodik felettük”. Alapelv: a szabadság sosem egy úrtól származik!

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” Érdekes, itt úgy tűnik, mintha az állítólagos „Isten” elismerné, hogy rajta kívül is léteznének istenek, és valójában az izraeliták feletti egyeduralmát félti. Persze úgy is értelmezhetjük, hogy az ember ne találjon ki magának semmilyen istent. Alapelv: az ember ne találjon ki magának semmilyen istent!

„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.” Ebben a versben viszont mégis arra próbálja irányítani az embereket, hogy Őt ne hasonlítgassák semmihez, mert Ő az egyedüli úr az izraeliták felett, ahogy a második versben olvastuk. Nekik rója fel, hogy kihozta őket Egyiptomból. Alapelv: ami nem létezik, azt nem lehet semmihez sem hasonlítani.

„Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek.” Hogy megerősítse a hatalmát, rögtön meg is fenyegeti a népet „akik engem gyűlölnek”. Hogy lehet gyűlölni valakit, akit még igazán nem is ismernek? Alapelv: ne fogadd el az ismeretlent megismerés nélkül!

„De irgalmasságot cselekszem ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” A fenyegetést itt még burkoltan folytatja, persze úgy, mintha tele lenne jóindulattal. Azt nem mondja, hogy nem bántja őket, azt meg végképen nem, hogy szereti az embereket, inkább csak Őt szeressék, mert féltékeny más hatalmakra, akkor irgalmas lesz (nem öli meg őket) jó sokáig „ezer íziglen”. Alapelv: soha ne bízz egy ismeretlenbe!

„Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyj a az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.” Folytatja a fenyegetést. Aki az Ő nevét szidalmazza, vagy egyáltalán rossz véleményt mond róla, azt szigorúan megbünteti. A keresztény vallásban ugyan ez az elv folytatódik a vallási uralom megszilárdítására: Máté 12: 31, 32; „Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” Alapelv: ne legyenek előítéleteid senkivel, főleg egy ismeretlennel szemben!

„Megemlékezzél a szombat napról, hogy megszenteljed azt.” Itt ismét arra emlékezteti az izraelitákat, hogy neki köszönhetik a „szabadságukat”, amit soha ne felejtsenek el. Alapelv: az ismeretlenre nem kötelező emlékezni.

„Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;” Nincs más dolgunk, csak a munka egész héten, amiben beletartozik a megélhetésért végzett munka, a ház körüli munka, és a család nevelése. Alapelv: oszt be az idődet, hogy elég legyen a szükségleteidre!

„De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van;” De ne végezzünk és ne is, végeztessünk senkivel semmilyen munkát a hetedik napon, amely minden héten a pihenés céljára van fenntartva. Persze a pihenés napja mindig egy szertartással kezdődjön, ami történhet egy gyülekezetben, templomban, vagy éppen a zsinagógában, melyben az egész családnak részt kell venni, ezzel segítve, hogy emlékezz az „ÚRISTENRE”. Utána kikapcsolódhatsz. Alapelv: „ne feszítsd túl a húrodat (nyolc óra munka …)”.

„Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugszik. Azért megáldja az Úr a szombat napját, és megszenteli azt.” Mert kijelenti, hogy hat nap alatt alkotta meg az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon, pedig megpihent. Ezért áld meg és tedd szenté az „Isten” napját a szombat napot (amúgy a hetedik nap a keresztényeknél általában vasárnapra esik). Alapelv: mindenhez idő kell.

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te néked.” Tiszteld apádat és anyádat, hogy napjaid sokáig folytatódjanak azon a földön, melyet kaptál az élettel együtt. Ha nem tanulod meg szeretni a szüleidet, akkor senkit sem fogsz szeretni, vagy tisztelni, de még az életedet sem. Alapelv: tartozol a szüleidnek, nélkülük soha sem létezhetnél.

„Ne ölj!” Ez a parancs szinte korunkra lenne a legaktuálisabb, mert nem csak az anyagi javak könnyebb megszerzése miatt van bűnözés gyilkossággal, hanem az emberek egymás iránti is elhidegültek, akár családon belüli is, és nem utolsósorban, a szintén gazdasági érdekek miatti területeket is meg akarják szerezni, ezért vannak a háborúk. Alapelv: az élet csak egyszer lehetséges minden ember számára, szándékosa senkinek sincs joga azt elvenni. Utóirat: ha valaki szándékosan még is megteszi, annak nincs joga tovább élni, mert nincs meg benne az élet tisztelete.

Sok munkát kell abba fektetni, hogy a világi tudományt meg lehessen tanítani, azért jár az elismerés, amit meg is kell fizetni. Az alapelvekre, egyben a jóra megtanítani az embert nehezebb, de mégsem jár érte fizetség, mert az kötelesség és, ha megtanultad, egész életeben úgy kell élned! Azt kell megérteni sok rossz gondolkodású embernek, ha kiírtja maga körül a jót, akkor neki is dolgozni kell, hogy kapjon fizetséget az életben maradásért. Ez vonatkozik a gazdasági vezetőre, és az országot vezetőkre is.

Az egy nagy őrültség, hogy másnak a hülyesége miatt feláldozni bárkinek az életét. Azt mondják, hogy ha nem mész katonának a háborúba, akkor hazaáruló vagy, pedig az igazi hazaáruló, gyilkos bűnöző az, aki háborúzik. Azzal is tévedésbe vannak, akik meghatározzák, hogy mi tartozik a hazához, mert az embernek az egész föld a hazája. Joga van bárhová menni, ahol megtalálja a megélhetési lehetőségét, feltéve, hogy tiszteletbe tartja az ottani emberek jogait, életkörülményeit tulajdonát és képes velük szemben is szeretettel viselkedni. Így volt ez akkor is, amikor az ősembernek a klímaváltozás miatt új helyre kellett vándorolnia, míg végül az egész földet benépesítette. Az életet feláldozhatjuk a családunkért, vagy ha a körülmény úgy adja, amikor egy balesetet próbálunk megelőzni, vagy éppen egy tűzesetnél amikor menteni szeretnénk, akkor is kerülhetünk életveszélybe. Ilyenkor az ember lehet önfeláldozó, de háborúval védeni az otthonomat, vagy más otthonát megtámadni, arra nem kényszeríthet senki. Ölni parancsot teljesítve bűn, de a háború után, ha megéred, felelősségre vonhatnak. Ahhoz jogod van, hogy a háború elől elmenekülj.

„Ne paráználkodjál! Ne kövess el házasságtörést!” Ez a követelmény, mintha nem is létezne, teljesen elavult lenne. Ha egyszer gondolkodó intelligens lénynek érzed magad, akkor nem lehetsz állat, akit csak az ösztönei vezérelnek. Az senkinek sem jó, mert mindig újra kell kezdeni, sőt tönkre is teheted magad testileg is és szellemileg is. Akit választani szeretnél, előbb ismerd meg, de ne testileg, mert azzal csak megalázzátok egymást (ha nem közvetlen, akkor utólag közvetve), hanem értelmileg (szellemileg), utána köss vele törvényes egyességet (házasságot) teljes szeretetben egész életedben! Akkor az érzelem sem fog elmaradni, boldog lesz az egész családod és te is, mert ezt látják és ezt is tanulják meg a leszármazottaid. Alapelv: Te döntöd el mikor és kivel kötsz házasságot, de azt örökre kötöd! Ne feledd a tisztesség elvesztése soha nem lesz elavult, mert arra mindig valaki emlékeztetni fog.

„Ne lopj!” Amiért nem tettél semmit az nem a tiéd. Inkább dolgoz meg a javakért, hogy te is adni tudj! Hogy ajándékba is kapjál valamit, azért is tenni kell, hogy megérdemeld. Alapelv: mindenért meg kell dolgozni.

„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.!” Ugyan az, mintha meglopnád. Alapelv: soha ne vádolj senkit!

„Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.” Fordított esetben neked sem esne jól, mert ezzel is csak egymás családját tennétek tönkre. Most itt nem arról van szó, hogy a szépet nem szabad észre venni, vagy megfigyelni. Dehogynem! Egy szép virágban, egy gyönyörű tájban, az állatokban, egy tehetséges szép gyermekben, egy gyönyörű nőben, vagy férfiban lehet gyönyörködni, tisztelettel örülni és elgondolkodni azon, hogy részese lehetek ennek a gyönyörű életnek. Igen, ez az élet csak egyszer lehetséges, nem mindegy, hogyan éljük meg, és senkinek sincs joga elrontani, vagy elvenni azt. Alapelv: Amiért nem tettél semmit az nem a tiéd.

Minden nemzethez és rasszhoz tartozó embereknek írták

Galáciabelieknek irt levél 3:28; „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Soha ne különböztessük meg magunkat másoktól, mert mindnyájan egy fajtól származunk. A bőrünk színét és a szemünk színét, állását a természeti körülmények alakították át, de attól az emberi faj nem változott. A képességeink is egyforma a születésünkkor, kivétel, ha valamilyen betegséggel születünk, ami akadályozhatja a képességet, vagy esetleg a körülményeink gátolhatnak. Tehát a születésünk pillanatában az esélyeink „egyenlőek” de nem a „Jézusban”, hanem egymással szemben.

2Timóteusz 3: 1-5; „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” Amit itt felsorol olyan alapelv, mely egyben jel, vagy jelzés is az utolsó időkre. Arról van szó, milyenek ne legyünk: önmagunkat szeretők, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleink iránt engedetlenek, szeretet nélküliek, azonos nemhez vonzódók, ne fogadjunk el semmit, akik rágalmazók, önuralom nélküliek, rosszak, árulók, önfejűek, büszkék, felfuvalkodottak, csak a test kívánságait élvezők, képmutatók. Akik ilyenek, azokban ne bízzunk, mert hamisak és be akarnak csapni, inkább forduljunk el tőlük. Persze az igazság az volna, ha ezeket a rossz tulajdonságokat levetkőznék az emberek, akkor mindenki őszintén fordulhatna a másikhoz.

Mivel ezek a rossz tulajdonságok ma a legnagyobb mértékben uralják a világot, elismerhetjük, hogy ezek a jelek a mai korra teljesen megfelelnek. Azért mondhatjuk, hogy az utolsó időkben élünk, mert ezzel a gondolkodással valóban elpusztíthatjuk a környezetünket magunkkal együtt, vagyis az egész földünket.

Lásd magad reálisan!

Róma 3: 23; „Hiszen mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől,” Ez a vers azt mondja, hogy senki sem tökéletes, ezért mindenki vétkezhet, van aki akaratlanul, van aki szándékosan, ami egyáltalán nem dicsőség.

1Mózes 1: 31; „Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt! Így lett este és reggel: hatodik nap.” Kezdetben minden tökéletes volt, még az ember is. Jobban tisztelte a természetet. Pontosan tudták, hogy egymásra vannak utalva. Találó a kifejezés ŐS-„KÖZÖSSÉG”, ahol még tisztességesebben küzdöttek a megélhetőségükért és osztották el egymás között a javaikat.

Róma 6: 23; „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” A Biblia szerint, amíg az ember nem létezett, bűn sem létezett. Amikor az ember meghal, megszűnik létezni, így a bűn is megszűnik létezni. Amikor az ember megszületett bűn nélkül született, és „örök életre?”, inkább a folyamatos faji fennmaradásra. Csak később vált a fizikai és erkölcsi („szellemi”) törvényekkel szemben engedetlenné és bűnössé. A Biblia szerint „a Sátán vezette félre” az embert. Ez végzetes hiba lett az ember számára, mert megszűnt a tökéletessége.

Amikor az ember tudatát, (elméjét) megfertőzte a nagyravágyás gondolatával, amely információ szinte beépült a génjeinkbe, onnantól, amikor úgy tűnt, hogy uraljuk a világot, pont a pusztulás felé vettük az ívet.. Ahhoz, hogy ezt a gondolkodást kitöröljük az elménkből csak úgy lehetséges, ha újra megtanuljuk, mik a törvények, mert általuk tudunk helyesen gondolkodni és cselekedni.

Ahhoz, hogy „öröké élhessen” az ember, teljesen szinkronba kell lenni a fizikai és szellemi törvényekkel. Idővel, ha a megfelelő információval rendelkezünk, akár el is érhetjük, de előbb azt kell elérnünk, hogy a fajunk fenn tudjon maradni és ehhez a megfelelő környezetet is vissza kell állítani. Ezt is fogadjuk el alapelvnek!

Mindenhez idő kell!

Zsidókhoz írt levél 4:16; „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” A mai korban sajnos, egyelőre nem lehet bízni senkiben, de törekednünk kell arra, hogy az alapelvek elsajátításával idővel („minél előbb”) mindenki önzetlenül, minden fajta számítgatás nélkül tudjon segíteni másokat, főleg azokat, akik rá is szorulnak.

Máté 20:1-16; „Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megegyezett pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldte őket az ő szőlejébe. És kimenvén három óra tájban, látott másokat, a kik hivalkodván a piacon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek. Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanazon képen cselekedett. Tizenegy óra tájban is kiment, talált másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. Mikor pedig beesteledett, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. És jöttek a tizenegy órásak, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak. Jöttek azután az elsők, akik azt gondolták, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt kaptak fejenként. A mint pedig megkapták, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen, Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Ő pedig felelvén, azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? E képen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” Nagyon jó példabeszéd: amikor megegyezel valakivel, mindig tartsd magad az egyességhez. Te döntöd el, hogy mikor és mennyire értékeled magadat, de ne feledd, más is értékel. Az igazságos betartja az egyességet, de lehet, többet nem alkalmaz. Azonban ha értékesnek tartja a munkádat, akkor meg is jutalmazhat és máskor is számíthatsz rá. Ehhez nem kell a mennybe kerülni, itt is elérheted, ha betartod!

Galáciabelieknek irt levél 6:4; „Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.” Ne hasonlítgassuk egymást magunkhoz, mert a körülményeink miatt, nem biztos, hogy képesek vagyunk egyformán teljesíteni, ami szintén nem dicsőség.

Jutalom vár ránk

Jakab 4:8; „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.” Az alapelvek elsajátításával tiszta lesz a gondolkodásotok sőt „isteni”. Nem lesz szükséged arra, hogy beszennyezd a kezed, vagy magadat.

Zsidókhoz írt levél 4:12; „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Ha a Bibliából tanulod meg az alapelveket, akkor is hasznos lesz a számodra. Lényeg, hogy megértsd, sajátítsd el és mindenkor alkalmazd!

Efézusbelieknek írt levél 4:24; „És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Igen el kell vetni az eddigi gondolkodásunkat, sőt, gyökeresen, mondhatnám, hogy drasztikusan meg kell változnunk, ha életben szeretnénk tartani a gyermekeinket, unokáinkat, illetve a leszármazottainkat.

Példabeszédek 6: 16-19; „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!” Hát ezt érdemes megerősíteni! Undorodnod kell a felfuvalkodástól, a hazugságtól, az ártatlan vérontástól, a csalárdságtól, a gonoszságtól, a hamis vádaskodástól és a háborútól.

Galáciabelieknek irt levél 5:22, 23; „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Nagyon fontos alapelvek!

Jakab 1: 22-25; „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.” Nem elég az alapelveket megtanulni! Be is kell tartani, és, hogy ez sikerüljön is, folyamatosan emlékeztetni kell saját magunkat plusz, át is kell adni a gyermekeinknek a teljes tudást ingyen. Mivel az emberiség egy nagy közösség együtt kell ezt a munkát tovább adni. Nyilván a szülő a megélhetés miatt nem tud mindent megtanítani a gyermekeinek, ezért van szükség az iskolákra, egyetemekre. A tanárokat meg kell fizetni, mert nekik ez a munkájuk. Ezt a költséget a közösség állja (jelen elrendezés szerint az állam), de nyilván a tanári munka nem tiszteletre méltóbb bármilyen más munkánál. Az alapelvnek itt is működni kell. A tanítás nem dicsőség, hanem kötelesség.

Róma 12:18, 19; „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” Nagyon fontos, hogy békességben éljünk egymás között, ne tápláljatok haragot senkivel szemben. Olyan, hogy bosszú nem létezik. Ha valaki áthágja a törvényt, annak mindenképpen következménye lesz. Gondolj arra, „ha tűzbe teszed a kezed, az meg fog égni”. Tehát nincs szükség bosszúra!

Mi a bűn?

Az alapelvből fakadó törvények, tökéletes irányadó mértékeinek a megszegése.

1Jn 3: 4; „Mindaz, aki bűnt gyakorol, törvénytelenséget is gyakorol, s így a bűn törvénytelenség.” Ezért az emberek, számadással tartoznak egymásnak

Rómaiakhoz írt levél 2:14, 15; „Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)” Ezek a pogányok azok az emberek, akiknél még megmaradt az ősi, közösségi elv. Ők még tisztelik a természetet és a velük együtt élő társaikat. Ők még tudatában vannak, hogy szükségük van egymásra. Nem szaporodnak túl és egyensúlyban, összhangban vannak a természettel.

A Törvény határozza meg, mi a bűn; ezt kell tudatosítani minden embernek!

vissza a tetejére