MIÉRT KÉSZÍTETTÉK A BIBLIÁT?

 

A Bibliát a keresztény vallások Isten szavának nevezik és leginkább a 2Timótheus 3:16,17, versekkel támasztják alá, amely így szól: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”, amivel szeretnének meggyőzni!

Igen meggyőző. A Bibliát viszont csak a 4. század végén állították össze, de a teljes Biblia az Újszövetséggel csak az 5. századra alakult ki.

Sem a zsidó sem a keleti vallások nem nevezték a saját írásaikat Bibliának, csak a kereszténység és a nem vallásosak nevezik pl. zsidó bibliának (Tóra, Tanak), muszlim biblia (Korán), vagy keresztény (Biblia). Vallástól függetlenül a saját írásaikat mindegyik szentnek tartja és ragaszkodnak hozzá, az erkölcsi igazságok viszont mindegyikben megtalálhatók, vagy kiegészíthetik egymást.

Érdekességként megemlíteném, ami csak a kereszténynek mondott vallásokra igaz, hogy nincs egymás között megértés, ezért a valláson belül rengeteg önálló vallás alakult ki, már több mint 40000, és mindegyik a sajátját mondja igaznak. Elgondolkodtató, hogy akkor kit fogadnak el valójában az igaz „Istennek”.

De térjünk vissza a keresztény Bibliához!

Egy szervezet évre pontosan meghatározta a Biblia írásának a kezdetét, i. e. 1513, és azt is leírják milyen nyelven íródott. Az Ószövetséget Héber iratoknak nevezik, ami i. e. 1513-tól kb. i. e. 443-ig tartott. Azt is állítják, hogy a héber nyelv ez alatt az idő alatt viszonylag csak keveset változott. A babiloni száműzetés után viszont megváltozott a héber írásmód, mivel a kvadrátírás vált népszerűvé.

Nézzük mi az igazság az írásról!

Most nézzük a Biblia írásának a kezdetét!

Már volt róla szó, hogy az embereket folyamatosan figyelték, mi az ami ingerli, vagy nyugtatja őket. Mindig voltak gondolkodó emberek, akiket érzékenyen érintettek a korukban tartó események, amiket szóvá tettek, leírtak, vagy akár lázítást is szítottak. Persze akik a lázításokat szították, azoknak a legritkább okuk volt tisztességes, inkább hátsó gondolat vezérelte őket, mint például a hatalom megszerzése. Akiknek ez sikerült, az minden áron meg is akarta tartani, és minden lehetőséget felhasználtak ennek érdekében. Igen, odafigyeltek mindenre, majd beépítették az eszméjükbe, mint igazságos törvények és ezzel láthatatlanná tették a valódi céljaikat.

Akiknél meg van a megfelelő hatalom elsősorban az erőszakot alkalmazza, a vallás csak másodlagos szerepet játszik a hatalom megszilárdítása érdekében. De teljesen mindegy, hogy a vallás, vagy a politika kezében van a hatalom, a megtartásáért, vagy kiterjesztéséért bármit, terrort vagy akár tömegmészárlást és háborút is bevethetnek. Akár milyen szelídnek vagy megértőnek tűnik is egy személy, vagy egy szervezet, ha hatatalomra kerül, megváltozhat a célja, onnantól határtalanul próbálja a hatalmát megtartani. A történelemben erre számtalan példát láthattunk már.

Persze itt nem arról van szó, hogy nem létezik tisztességes, igazságos vezetés, amihez fetétlenül szükséges, hogy hatalommal rendelkezzen, mert másképpen lehetetlen lenne a törvény és a megfelelő élet fenntartása.

Hogyan jön az előbbi gondolatokhoz a Biblia? Felismerték, hogy az embereket, sőt egész népeket félre lehet vezetni a vallás felhasználásával.

Abban az időben, amikor lefektették a „Biblia” alapjait még a politeizmus (sok istenhit) volt elterjedve, de eljött az idő a vallás átalakítására.

Most nézzük meg, hogyan történt mindez!

Az alapgondolat a KIVÁLASZTÁS, amit még napjainkban is alkalmaznak, nem csak a vallásban, a politikában, de akár még az egyszerű emberek között is, amikor az egyik ember (ahogy a Bibliában is olvashatjuk a Prédikátor 8:9-ben: ember uralkodik emberen), uralkodni akar a másikon és ezt mondja: Te vagy az én emberem!.

A Mózes öt könyvében is az alapgondolat az volt, hogy a föld népei közül az „Isten” kiválaszt magának egy népet, hogy úgymond „szentté (tisztává)” tegye őket, és rajtuk keresztül mutassa meg hatalmát a többi népek között. Példaképül rendelte őket, hogy a tőle származtatott törvények betartatásával minden nép közül „különbet” faragjon, és belőle vezetőként álljon az „Isten” előtt egy olyan papság, olyan küldött réteg, amelyen keresztül majd a hatalmát akár az egész föld minden népe fölött is kiterjesztheti. A kiválasztott nép tehát valójában nem más, mint akin ez a centrálisan megszervezett vallási hatalom uralkodni fog, előre vetítve annak lehetőségét, hogy ennek a népnek majd az összes többi nép szolgálni fog.

A kiválasztás tehát olyan hatalmi törekvés, ahol majd minden képviseleti szervezettől, papi intézménytől, profetikus hangtól a kiválasztottság gondolata állandó alátámasztást fog nyerni, valamint hivatkozási alapul fog szolgálni a nép bizalmának megerősítésében.

Már az i.sz. első században megkezdődött az egy istenhit (monoteizmus) reformálása „Jézus” fellépésével. Majd Saulus, aki később a Pál nevet felvette először, mint farizeus üldözte az úgymond keresztényeket, de Ő volt, aki elsőként meglátta a lehetőséget arra, hogy a zsidó vallást megújítsa. Az akkori zsidó farizeusok féltették a hatalmukat, ezért megpróbálták eltávolítani Pált a politikai életből. Bár Pál római állampolgársággal is rendelkezett, a rómaiak sem vették jó néven ezt az új eszmét, ezért kivégezték Pált.

Ám nem sok idő kellet ahhoz, hogy a római arisztokrácia is felismerje a lehetőséget egy új hatalom megszervezéséhez, a Római Birodalom már amúgy is hanyatlásnak indult. Új, kereszténynek nevezett papság alakult ki az uralkodó osztályból és különböző érdekek miatt megkeresztelkedtek, a hatalom megszilárdítása érdekében akár királyok és császárok is. A kereszténység a 4. század végére már az egész Római Birodalom államvallásává vált, majd Eurázsia más területein is elterjedt.

Megjegyezném: az erkölcsi igazságok nem csak a keresztény írásokban találhatók meg, hanem más vallások írásaiban is alapelvekként vannak jelen.

Ma ez a kiválasztás a modernebb vallásban úgy történik, hogy mondjuk egy bibliatanulmányozás keretében azokat az igazságokat emelik ki, amikre az emberek amúgy is vágynak. A misztikumokat viszont valóságosnak tüntetik fel, amivel egyben félelmet is keltenek az emberekben.

Azon is ellehet gondolkodni, hogyan vezetik félre az embereket a jóléttel. Ha valakinek a pénz jár az eszében, akkor az a Sátán szerint gondolkodik, és meg is kapod, ha azt teszed, amit mond. De ha úgy kapod a jólétet, hogy akár örök életed is lehet, ráadásul úgy, ahogy több képen is illusztrálják, tele az asztal minden jóval egy gyönyörű ligetben. Az emberek gondtalanul táncolnak, énekelnek. Ez a lehetőség viszont „Istentől” van, feltéve, hogy engedelmeskedsz neki. Akár melyiket is nézed, mindegyik hatalmat akar gyakorolni feletted, de az Isten az erősebb, úgy, hogy válaszd azt és akkor te is kiválasztott leszel.